Lavina a Magas-Tátrában (Fotó: Farkas Zsolt)

Az objektív veszélyforrásokat tőlünk függetlennek, a szubjektíveket elsősorban tőlünk függőnek mondjuk. Azonban vannak bizonyos objektív veszélyek, amelyek előre láthatóak, pl. egy mozgó kőtömb egy szakadékban, vagy a jól látható gleccserhasadékok...

• Hogyan csökkentsük a kockázatot a lehető legkisebbre?

Ha hegyi sportokat űzünk, tudatosan bizonyos kockázatot vállalunk. Teljes biztonságban csak akkor lehetünk, ha a hegymászásról teljesen lemondunk.

Nagyon fontos a személyes hozzáállás. Ha a hegyi sportot elővigyázatosan és visszafogottan végezzük, a vállalt kockázat viszonylag kicsi, azonban azt vakmerő magatartással, tudatlansággal jelentősen megnövelhetjük.
Ne keverjük össze a nehézséget a veszéllyel! A nehézségeket ugyanis megtanulhatjuk legyőzni, de a veszély továbbra is fennáll.
Próbáljuk a nagy kockázati tényezőket, azaz az olyan eseteket minimalizálni, ahol nagy a valószínűsége, hogy jelentős károk keletkezhetnek (halál, rokkantság).
Mi a legrosszabb, ami történhet? Például, ha a ködben egy gleccserhasadékba zuhanunk, miközben a kötél a hátizsákunkban van, vagy az, ha az egész csoportot elsodorja a lavina, és senki sem tud segítséget hívni.

• Hogyan készüljünk fel a téli túrákra?

Minden túra információgyűjtéssel kezdődik, a túraprogram, az útvonal és a megfelelő időpont kiválasztásával, valamint a résztvevők szervezésével. Tájékozódunk az útvonalról és annak időigényéről, a környezeti viszonyokról, az aktuális időjárás- és hóviszonyokról, továbbá a résztvevőkről.

Tipp: Napjainkban az internet megkönnyíti ezt a feladatot, hiszen nagyon jó oldalak vannak, amelyeken tájékozódni lehet az aktuális lavina- és hó-helyzetről, megtekinthetjük a webkamerák képeit, stb. Ha mégsem lennénk biztosak a dolgunkban, akkor célszerű megkeresni a túracélpontunkhoz legközelebb eső menedékházat vagy a hegyi mentők bázisát, akik a legpontosabb információval tudnak szolgálni az aktuális helyi környezeti viszonyokról.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy túra kimeneteléért általában a túra szervezője a felelős, illetőleg az a személy, aki a legtapasztaltabb hegymászó, és akit a csoport elfogad irányítónak. Ezért minden túra előtt tisztázni kell a vezető személyét és szerepét, aki a teljes felelősséget viseli, és meghozza a döntéseket.

Emiatt különösen fontos mérlegelni a résztvevők összetételét, hogy kikkel indul el az ember túrázni. Az a legideálisabb összetétel, ha a társaság tagjai korábban már többször túráztak együtt, így ismerik egymás képességeit is. Ha azonban a résztvevők még nem voltak közösen túrázni, az több rizikótényezőt foglal magában, és kockázatosabbá teheti a túra kimenetelét. Így például kockázatot jelentenek a nem egyforma fizikai felkészültséggel, technikai tudással, tapasztalattal rendelkező emberek, vagy a szükséges felszerelések hiánya.

A csoporton belüli egymáshoz történő alkalmazkodás a túra sikerének egyik legfontosabb tényezője. Emellett a jó tervezés az élménydús és sikeres hegymászás kulcsa, amely számos veszélyes helyzettől és szenvedéstől óv meg.

• Hegyi vezetővel vagy nélküle vágjunk neki?

A hegyi vezető dolga a csoport vezetése. Jogi szempontból nézve ő az, aki kötelezettséget vállal aziránt, hogy megvédi a csoportot a túlzott kockázattól. Aki csoportot vezet, az erkölcsileg odakötődik, és garantálnia kell a résztvevők testi épségét, érzelmi és szociális biztonságát. A vezető feladataihoz tartozik: a szervezési és biztonságot érintő feladatok meghatározása és elvégzése, az információgyűjtés, a döntéshozatal és a döntés megindokolása, valamint neki kell reagálnia a résztvevők problémáira és kérdéseire, probléma esetén pedig beavatkozni.

Vezetős mászások
Ebben az esetben a mászók hegyi vezetőt fizetnek meg a magas színvonalú irányítás érdekében. A professzionális vezetők teljes mértékben felelősséget vállalnak a csoportjukért, a kliensek helyett hozzák a döntéseket és felelősek a biztonságukért. Az ő feladatuk, hogy elősegítsék a csapat számára a cél biztonságos elérését.

Amennyiben hegyi vezetőt fizetünk meg, a kiválasztás tekintetében legyünk nagyon körültekintőek, mert itthon ez a tevékenységi kör nincsen kellően leszabályozva, amely azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek jó túravezetőink.

Amennyiben pénztárcánk és nyelvtudásunk engedi, célszerű a túracélpontunk térségében tevékenykedő UIAGM képesítéssel rendelkező hegyi vezetőket igénybe vennünk. Ők többéves hegyi vezető képzésen vesznek részt, amely nemzetközileg elismert képesítést nyújt számukra, a hegymászást oktathatják is, és emellett ők ismerik a legjobban azt a térséget, ahol tevékenykednek. Tudomásom szerint Magyarországon élő magyar nem rendelkezik ilyen képesítéssel. Ez is egy szakma, ezért az, hogy valaki jó hegymászó, még nem jelenti azt, hogy vezetőnek is jó.

A legálisan működő túravezetéssel foglalkozó cégek esetében érdemes megnézni a referenciákat, hogy jártak-e az adott térségben, mennyire ismerik azt, továbbá a túravezetők személyét és baleseti statisztikájukat, hiszen az életünk függhet egy esetlegesen rossz választástól.

Vezető nélkül
Ha vezető nélkül vágunk neki a túrának, akkor több időt vesz el tőlünk a túratervezés, illetőleg maga a program is (beszállás keresése, esetleges eltévedés, stb.), valamint a kellő tapasztalat hiánya miatt fölösleges kockázatot vállalunk. Emiatt kevesebb az esély a sikerre, a cél elérésére, és jóval nagyobb a kockázat, mintha a térséget jól ismerő vezetővel mennénk. A végén pedig lehet, hogy gazdasági szempontból is az olcsóbb túra lesz a drágább, mivel többször ki kell utaznunk a térségbe ahhoz, hogy feljussunk a hőn áhított csúcsra.
E szempontból a hegyi vezetőktől se várjunk csodát, ők ugyanis rossz időjárási körülmények között nem indulnak el, mivel a legfontosabb számukra a résztvevők biztonsága. A hátukon sem fognak felvinni senkit, vagyis fizikálisan nekünk is ott kell lenni, hogy fel tudjanak minket vezetni egy csúcsra, ha már fizettünk érte. Mindezért tehát ne kérdőjelezzük meg a vezető döntéseit, még ha számunkra nem tetszőek is, mert azok a mi biztonságunk érdekében születnek. A vezetőnek időnként népszerűtlen döntést is kell hoznia, pl. visszafordulni a csúcs alól, vagy megváltoztatni a célt. Aki egy túrát megrendel, vagy egy hegyi vezetőt kifizet, az haza is szeretne térni, mégpedig egészségesen. Aki pedig - tekintet nélkül a kockázatra - feltétlenül fel akar menni a hegyre, az egyedül is megteheti.

• Milyen felszerelést vigyünk magunkkal?

Ruházat
Fontos, hogy a hegymászó ruházat védjen minket a hidegtől, széltől és víztől, továbbá az izzadságot is vezesse el. Legyen kényelmes, könnyű és jó minőségű. Célszerű rétegesen öltözködni, hogy öltözékünket a körülményeknek megfelelően változtathassuk. Emellett a külső réteg lehetőleg legyen jól látható színű. Kesztyűből érdemes tartalék párat vinni arra az esetre, ha a használt nedvessé válna, vagy elfújná a szél. Ezen kívül téli túráinkon se maradjon otthon a napszemüveg és a fényvédő krém.

Túrafelszerelés
Hátizsákból a hétvégi túrákhoz ideális méret a kb. 35 l-es, ha pedig hálózsákot is viszünk magunkkal, akkor a 45 l-es. Nagy hidegben a termosz jó szolgálatot tesz, egyébként egy pille palack is megfelel.

Érdemes a súlyra odafigyelni. Minél kevesebb dolgot viszünk magunkkal, annál kevésbé fáradunk el, és így nagyobb távokat tudunk megtenni. Ha hirtelen elromlik az idő, kisebb súllyal gyorsabban tudunk haladni. Természetesen a legszükségesebb dolgok nem maradhatnak ki a zsákból, de törekedjünk a lehető legkisebb súlyú, és a mászáshoz szükséges minimális felszerelésre.

Télen a mély hó miatt általában túrasível, vagy hótalppal tudjuk leginkább megközelíteni a kiválasztott célpontunkat. Jó, ha van nálunk túrabot, sisak, csákány, hágóvas, kamásli, beülő, kötél, hevederek, kötélgyűrűk, karabinerek és néhány jégcsavar. Természetesen ezek használata és mennyisége is függ a kiválasztott útvonaltól.

Nagyon fontos! Hímer József hegymászó oktatóm szavait idézve: „a hegyen nincs értéke a felszerelésnek". Ha jön egy hirtelen vihar, nem szabad bajlódni a felszerelések falból, jégből történő kiszedésével (ha csak nem szükségesek a további lejutáshoz), hanem bent kell hagyni, és a lehető leggyorsabban védett helyre menekülni. Másnap, ha javul az idő, vissza lehet menni értük.

Téli túráinkon az elsősegély csomagon kívül lavinaeszközök (lavinadetektor /pieps/, lavinaszonda, lavinalapát), bivakzsák, mobiltelefon és fejlámpa mindig legyen nálunk! Ugyanakkor nem az a fontos, milyen lavina jeladót (készüléket) használunk, hanem az, hogy ismerjük a kezelését.
A légzsák használata ugyan nem véd meg minket a zuhanástól, de több esélyünk van arra, hogy ha elsodort minket a lavina, a felszínen maradjunk. 

Íme néhány óvintézkedés, amelyeket célszerű betartani:

- A hegyhátak, gerincek biztonságosabbak, mint a teknők, katlanok.
- Kerüljük ki a friss, szélfútta hó-felhalmozódásokat.
- Meredek hegyoldalban a széleken mozogjunk, és lehetőleg a felső részüknél keresztezzük, hogy ezáltal is csökkentsük az esetleges betemetés mélységét.
- Kerüljük a gyenge pontokat, mint pl. az egyedülálló sziklatömböket vagy bozótost.
- Vigyázzunk, amikor kevés hóval takart területről megyünk át hóban gazdagra, ott különösen könnyen elindíthatunk egy hótáblát.
- Csináljunk oszloptesztet (ún. „ kompressziós teszt").
- Vegyük figyelembe a napszakok szerinti hőmérséklet-változást és napsugárzást,
a hegyoldalak fekvését és a lejtők dőlésszögét.
a terepformákat, és a szél irányát.
- Induljunk a túrára a lehető legkorábban, mivel a déli-délutáni órákra a hóviszonyok a hegyen egyre veszélyesebbé válhatnak.
- Gyorsabb mászással rövidebb ideig tartózkodunk a veszélyes területen.
- Kritikus helyeknél készítsünk nyomot lábbal vagy csákánnyal.
- Időben vegyük fel a hágóvasat.

Útban a Zöld-tavi-csúcsra (Fotó: Farkas Zsolt)

A hegyet járók 90 %-a saját maga indítja el a lavinát, azaz az ember jelentős lavinaképző tényező.

Az ember többletterhelést jelent a hótakaró felületén, ezért a hótakarót kímélni kell:
- a terhelés csökkentéséhez tartsuk be az egymás közti távolságot (10 m felfelé menetben, 50 m lefelé),
- kerüljük a hirtelen terhelést (esés),
- biztos területen álljunk meg.

Objektív veszélyeknél (lavinacsatornában való áthaladás, lezuhanó jégdarab stb.) a nagy követési távolság megkönnyíti a menekülést vagy a mentést. Egyenként mindenkinél ugyanakkora a valószínűsége annak, hogy „rossz időben, rossz helyen" tartózkodik, ha van követési távolság, ha nincs.
A rossz látási viszonyok és a megnövekedett lavinaveszély kombinációja nagy elővigyázatosságot, önmegtartóztatást, és esetleg a túráról való lemondást követel.

Célszerű mobiltelefonunkban a térség hegyi mentőinek, menedékházainak, és nem utolsósorban hozzátartozónk (ICE) telefonszámát elmenteni.
Egyedül sose induljunk télen, magashegyen túrázni, és mindig legyen egy kívülálló harmadik személy, aki tud róla, hogy hol tartózkodunk.
A csapatban jó, ha van olyan személy, aki tisztában van a hegyi mentés (mentés hasadékból, lavina alól, stb.) alapjaival.
Továbbá fontos, hogy legyen a tevékenységnek megfelelő, érvényes balesetbiztosításunk.

Téry-horhos (Fotó: Farkas Zsolt) 

A cikksorozatot talán a következő gondolattal lehet a leghelytállóbban lezárni: Ha a hegyekben elkövetett tévedéseinkből okulunk, azzal kétségtelenül fejlesztjük ítélőképességünket. Ne feledjük azonban, hogy elkövetett hibáink a legjobb esetben is csak kis tévedések lehetnek, mivel a hegyek az igazi hibákat nem bocsátják meg. A legjobb tehát mások hibáiból tanulni...

Készítette: Farkas Zsolt, 2011. február 08.

A témában felhasznált és javasolt irodalom:

Hegymászás című oktatókönyv (2005., Földgömb 99' Kiadó és MAHOE)
Kurt Winkler - Hans-Peter Brehm - Jürg Haltmeier: Hegymászás nyáron (Cser Kiadó, 2010)
Kurt Winkler - Hans-Peter Brehm - Jürg Haltmeier: Hegymászás télen (Cser Kiadó, 2010)

Ha még nem tetted volna meg, olvasd el az első részt és a második részt!