Mi kerül ebben a túrában ennyibe?

A Magas-Tátrában (Közép-hegység, 2382 m) 2018 februárjában megrendezésre kerülő 2 napos, hétvégi téli programunk facebook eseményeknél történt közzétételéhez az alábbi hozzászólást írták:

„Én csak arra lennék kíváncsi, mi kerül 90-150 ezer Ft-ba a túravezetőknek? Ők a Hiltonban fognak aludni? Elég gyakran járom a Tátra legkülönbözőbb helyeit, de közel sem volt ilyen összegre szükségem sosem. Szerintem ez nagyon durva!!!”

Egy kis matek a bejegyzés tükrében: A közzétett téli túránál a túravezetői díj 28.500 Ft/fő, ami a hozzászólás időpontjában akciósan 20.650 Ft/fő volt. Ennél a túránál optimális időjárási körülmények között egy túravezető az ügyfelek biztonsága érdekében maximálisan 4 főt vezethet.
A túravezetői díj tartalmazza a technikai felszerelés (sisak, beülő, túracsákány, hágóvas, karabinerek, kötél) és a lavinaeszközök (lavina jeladó-vevő, lavinaszonda, hólapát) bérleti díját.
Amennyiben a felszerelés a túravezető által kerül bérlésre, akkor ez önmagában minimálisan kb. 20.000 Ft/fő költséget jelent a hétvégére, hiszen az eszközökért el kell menni, kauciót kell letétbe helyezni, és a bérléskor kiadott állapotában visszavinni.
Amennyiben a fenti eszközök nem kerülnek bérlésre, úgy azokat meg kellett vásárolni. Jelen esetben ez kb. 150.000 Ft összértékű felszerelést jelent egy-egy ügyfélre vetítve.
Ennél a túránál a túravezető fizeti a saját utazásával és szállásával kapcsolatban felmerült költségeit, és emellett a fenti összegből a túravezető még adózik is.

A túravezető vállalkozása működtetésének is vannak tehát költségei, így a honlap elkészítése, majd üzemeltetésének költségei, a fizetős hirdetések és egyéb marketing költségek, az internet havidíja, telefonszámla, könyvelő, kamarai tagdíj, iparűzési adó, egyéb adók és járulékok, gépjármű és irodai eszközök amortizációja, valamint ide számolható a vállalkozás működtetésével és a túrák szervezésével, előzetes bejárásával kapcsolatosan eltöltött idő is. A munkáját felelősségteljesen végző túravezető ugyanis nem először jár a térségben, mielőtt túrát vezetne egy konkrét helyre, azt előtte bejárja, mellyel kapcsolatban szintén merülnek fel költségei.

Az egyéb költségek közé sorolható a túravezető hegymászó ruházata, eszközei, és az ügyfelek részére adott hegymászó eszközök amortizációja, melynek köszönhetően ezeket gyakran kell cserélni. Egy megfelelő bőrbakancs ára például 70.000 Ft - 130.000 Ft között mozog, ennek ellenére a talpa (a talpcsere 100 euró körül van) alig több mint két szezont bír ki.

A túravezető a tevékenysége kezdete előtt részt vett különféle tanfolyamokon, képzéseken, amelyek közül például a hegymászó sportedző OKJ képesítés egy nem fővárosi lakosnak kb. 1 millió Ft-ba került még 5 évvel ezelőtt. A túravezető tehát lehetőségeihez mérten folyamatosan képezi magát, amivel - az éves baleset-biztosítás kifizetése mellett - szintén költségei merülnek fel.

Mindemellett azon tényt is figyelembe kell venni, hogy a túrák szezonálisak, és egyre gyakrabban elmaradnak a kiszámíthatatlan időjárási körülmények miatt idő- és bevételkiesést okozva. Nem egyszer előfordult, hogy egy elmaradt túra miatt konkrétan veszteséges lett az adott program.

Fentiek alapján kiszámolható, hogy a hivatkozott túránál mekkora összeg marad tisztán a túravezető zsebében a hétvégi munkája után. A túrák vezetése ugyanis zömével hétvégén történik. Ha erre is tekintettel kiszámoljuk tehát, hogy egy hazai vezető túravezetéskor hány órát van távol a családjától, akkor rá fogunk jönni, hogy nincs megfizetve.

Amennyiben kalandtúra-szervező cégek alkalmazzák a túravezetőt, úgy a szállását és utazását a cég fizeti, a vezető (átlag) nettó napidíja pedig kb. 9.000 Ft - 20.000 Ft között mozog az elérendő cél nehézségi fokától, az útvonal hosszától, időtartamától és helyszínétől függően (az Alpokban például magasabb költségeket emészt fel a menedékházakban történő étkezések ára és a túra során elfogyasztott palackozott víz, így több a felmerült kiadás, kevesebb marad a zsebben).

Ugyanazért a vezetett túráért egy nemzetközi hegyi vezető (UIAGM) átlag nettó napidíja Szlovákiában 190-280 euró között mozog, az Alpokban az UIAGM hegyi vezetők normál tarifája 350 euró + szállás, a Mont Blanc mászás napi díja (csúcsmászás napja) 500 euró körül van, a klasszikus Monte Rosa Spagetti túra napi díja 650 CHF, míg a Matterhorn mászás 1000 CHF feletti összeget tesz ki. Igaz, az Ő képzésük magasabb színvonalú, melynek elvégzése több időbe és magasabb költségbe kerül.

„UIAGM hegyi vezető képzés: A képzés felvételi követelményei igen magasak, hiszen amellett, hogy elsősorban jó hegymászónak kell lenni, nagyon jól kell tudni pályán kívül síelni is (rendszerint ezen bukik el a dolog). Mindennek birtokában el kell végezni egy minimum 2,5 éves (amely azonban 3-5 év is lehet) képzést, amely a tanfolyam és a vizsgadíjak összegét figyelembe véve kb. 3,5 millió Ft-ba kerül, és akkor még az egyéb költségeket (utazások, szállás, felszerelés) nem számoltuk hozzá.”
Forrás: http://hegyivezetes.blog.hu/2017/09/24/zsakutcaban_a_magyar_hegyi_vezetes

A privát hegyi vezető éves szövetségi (UIAGM) tagsága és a felelősségbiztosítása 400 euró körül van, ha pedig iroda alkalmazza a hegyi vezetőt, akkor az alkalmazó cégnek kell rendelkeznie felelősségbiztosítással, amelynek így magasabb a díja.

Meg lehet élni a hegyi vezetésből, vagy ez inkább kényelmes és hasznos időtöltés?

Ha valaki ebből szeretne megélni, először néhány évet másodállásban kell vezetnie, ki kell építenie egy ügyfélkört, ezen kívül pedig szerencse is kell hozzá (pl. hogy valamelyik kalandtúra-szervező cég főállásban alkalmazza).
Itthon nagyon kevesen tudnak főállásban a túravezetésből megélni, mivel szezonális tevékenység, és – hegyeink hiányában – nagyon sokat kell távol lenni az otthontól. Így legfeljebb csak arról a néhány emberről beszélhetünk, akik oktatják is a hegymászást, és/vagy a téli szezonban síoktatást tudnak vállalni. Esetleg valamelyik ismert utazási iroda alkalmazza őket, amelynek keretében más kontinenseken trekking túrákat is vezetnek.

Magyarországon a hegyi vezetők, túravezetők kb. 90%-a tehát másodállásban végzi e tevékenységet. Többségük hobbi hegymászó, akik így teremtik elő az anyagi forrást az újabb mászásaikra, túráikra, emellett a vezetések közben még edzésben is sikerül maradniuk. Valószínűleg szeretik csinálni ezt a tevékenységet, mert olyan kevés az érte kapott ellenszolgáltatás, hogy ellenkező esetben nem végeznék, mivel nem kifizetődő. Figyelembe véve pedig, hogy nem ötvenszer mennek fel egy szezonban ugyanarra a csúcsra, kevésbé fásultak bele és tekintik munkának a vezetést, ezáltal toleránsabbak az ügyfeleikkel, mint a kinti hegyi vezetők (tisztelet a kivételnek).

(Az Alpokban a hegyi vezetők kb. 30%-a végzi főállásban e tevékenységet /főleg a fiatalok, és akik a népszerű és ismert hegyek lábainál élnek/, a többiek mellékállásban végzik, így nem csak abból élnek, pl. menedékházat üzemeltetnek, utazásszervező ügynökséget vezetnek, stb.)

Itthon nincs presztízse a hegyi vezető tevékenységnek

Az Alpokban a hegyi vezetőket sokkal jobban elismerik, a mi munkánk itthon alulértékelt. Az európai hegyekben kizárólag nemzetközi hegyi vezetői (UIAGM) képesítés birtokában vezethetünk „fizetős” hegymászó túrát és végezhetünk egyesületen kívüli fizetős hegymászó oktatást, ezért az UIAGM képesítés hiánya miatt kint „fekete vezetőknek” számítunk, és egyre gyakrabban inzultálnak minket emiatt a kinti hegyi vezetők.

A hazai utazási irodák előbb vagy utóbb külföldi, UIAGM és UIMLA képesítéssel rendelkező vezetőket fognak alkalmazni, amely jelentős árrobbanáshoz fog vezetni (az itthoni túravezetőknek ezáltal kevesebb munkája lesz, így többen abba fogják hagyni a tevékenységüket), így valószínűleg még több lesz az önszerveződő csoport, és a balesetek száma is. A jelenlegi szabályozatlanság az illegális szervezőknek kedvez, akik a fenti körülmények hatására gomba módra fognak szaporodni.

A hegyi vezetés a szervezetet fizikálisan erősen igénybe vevő, a szabadban, hegyi környezetben végzett veszélyes és felelősségteljes szakma. A hegymászás, sziklamászás, síelés és az alpesi környezetben végzett mozgás veszélyes tevékenység (kiszámíthatatlan veszélyek lehetnek pl.: kőomlás, vihar, lavina), így nem lehet teljesen kizárni a sérülésnek és a halálos balesetnek a kockázatát. Az ügyfelek biztonságáért pedig a hegyi vezető vállal felelősséget!

Itthon a munkák kb. 50-70 %-át (!) elviszik a hazai illegális szervezők, akik úgy tudnak olcsók lenni, hogy az adózás rendjéről szóló törvény alól kibújva tevékenységük végzésére egyesületet hoznak létre, így még az utazásszervezői kritériumoknak sem kell megfelelniük. Vannak azonban, akik még egyesület létrehozására sem veszik a fáradságot, egyszerűen csak valamelyik facebook csoportban hirdetik a túráikat. A hegyi túráknál a külföldön írott szakmai szabályok (pl. az ügyfelek létszámát szabályozó belső irányelvek, előírások) be nem tartásával a túrán résztvevők életét, testi épségét közvetlen veszélynek teszik ki. A fentebb leírtak miatt pedig kisebb kiadással tudnak működni, ezért olcsóbbak, ami a gyanútlan és tudatlan ügyfelek számára vonzó körülmény.

A fentiektől azonban még nagyobb probléma az, hogy a hazai, árnyékban lévő szervezők többsége nem ért a hegyi vezetéshez, és kibújnak a felelősség viselése alól, így semmilyen felelősséget nem vállalnak az általuk vezetett túrákért, hanem igyekeznek azt úgy beállítani, hogy a túravezetésért nem kértek fizetséget (pl. a túravezetői díjat a résztvevők túlszámlázott útiköltsége tartalmazza, stb.), azok baráti szerveződés keretében történtek, és ezt még néhány szervező profi módon le is papírozza (így egy esetleges hegyi ellenőrzés során is zöld utat kaphatnak, továbbá egy, a hegyen bekövetkező baleset vizsgálatánál mossák kezeiket, és a felelősségre vonás alól mentesülhetnek, mert hegyi vezetés tevékenységi kör ugyan létezik Magyarországon, de ezen foglalkozásnak nincsenek szabályai, előírásai).

A fent hivatkozott szervezők ilyen, és ehhez hasonló tartalmú dokumentumokat íratnak alá a túrán résztvevőkkel:

„A Csúcsforma Sportegyesület és az utazásokat, túrákat segítő személy(ek) nem dolgoznak semmilyen utazást szervező cégnek, magánszemély(ek)ként utaznak.
….Az utazásokon résztvevők saját felelősségükre és saját döntésük alapján csatlakoznak az utazást segítő(k)höz, aki(k) semmilyen esetben sem tartoznak felelősséggel az utazóért sem anyagi/vagyoni kár sem testi sérülés esetén."
A programoknál, egyéb kiírásoknál pedig feltüntetik:
„Szervezői és idegenvezetői díj nincs.”
„Túravezetői és szervezői díj nincs!”

Igen életszerűtlen, hogy valaki heti gyakorisággal szervezzen programokat és vezessen túrákat úgy, hogy ne kapjon érte ellenszolgáltatást, vagy hogy egy nonprofit egyesület a fizetős hirdetéseinek gyakoriságával és kiadásaival túlszárnyalja az utazási irodákat is. :)

Mindezek alapján amennyiben egy szolgáltatásért fizetünk a szervezőnek, a kiválasztás tekintetében legyünk nagyon körültekintőek, legyen gyanús, ha túl olcsó egy túra, valamint, ha fenti, vagy hasonló tartalmú dokumentumot olvasunk, avagy szeretnének aláíratni velünk a felelősséget lerázva magukról. (A professzionális vezetők teljes mértékben felelősséget vállalnak a csoportjukért, az ügyfelek helyett hozzák a döntéseket és felelősek a biztonságukért. Az ő feladatuk, hogy elősegítsék a csapat számára a cél biztonságos elérését.) Alaposan járjunk utána a szervező referenciáinak, hogy járt-e az adott térségben, mennyire ismeri azt, ki a túravezető és milyen a baleseti statisztikája, hiszen az életed függhet egy esetleges rossz választástól, és mindezek ismeretében döntsd el, hogy valóban a megfelelő túravezetővel van-e dolgod, mert haza is szeretnél térni, mégpedig egészségesen.

A hegyi vezető személye, és a megfelelő felszerelés megléte ne pénz kérdése legyen, hiszen az életünk, a testi épségünk nem mérhető pénzben.

Javaslom, hogy mindenki, aki érdeklődik e – sokszor cseppet sem veszélytelen – sport iránt, saját biztonsága érdekében végezzen el néhány hegymászó tanfolyamot.

Aki pedig nem tud hegyi vezetőt megfizetni, annak javaslom, hogy legyen tagja olyan nonprofit módon működő hegymászó egyesületnek, amely hegymászó túrákat szervez, és ahol oktatói képesítéssel tanítják a hegymászást (a fent említettek miatt az egyesület, és a megfelelő szaktudású hegymászó oktató kiválasztásánál körültekintőnek kell lenni).

Végezetül Denis Urubko szavait idézem:
„Alapvetően senkinek sem szeretem javasolni, hogy hegymászással foglalkozzon, mert veszélyes. Ha azonban az álmodat a hegyekben keresed, akkor nagyon fontos, hogy találj egy megfelelő csapatot, egy mászóiskolát, ahol elsajátíthatod az alapokat, lépésről lépésre. Mindig tekints úgy magadra, mint egy diákra. Lehet, hogy már nyolcezreseket mászol, de akkor is van lehetőség újat tanulni, fejleszteni magad. Sosem szégyen olyanoktól tanulni, mint Reinhold Messner, vagy bárki más, aki nálad többet ért el. Ahhoz, hogy túléld a hegyeket, folyton tanulni kell."

Mindenkinek jó és biztonságos túrázást kívánok!

A témához kapcsolódó blogbejegyzés:
http://hegyivezetes.blog.hu/2017/09/24/zsakutcaban_a_magyar_hegyi_vezetes

Fotók: Facebook, Google 

Lejegyezte: Farkas Zsolt, 2017. október 29.