Szeretsz túrázni? Érdekel a hegymászás, kalandutazás? Akkor itt a helyed!

Hasznos tanácsok Mont Blanc mászóknak II.

2016. április 13. - hegyivezetes.hu

fenykepek_001.jpg
A korábbi bejegyzésben szó volt a megfelelő akklimatizációról, ami a sikeres mászás egyik legfontosabb feltétele. A túraprogramról, az útvonalakról, a szükséges ruházatról és technikai felszerelésről, a megfelelő fizikai és lelki állapot, továbbá technikai felkészülés (hágóvasban történő mászás gyakorlata) fontosságáról és mikéntjéről nem kívánok írni, mivel ezt már megtették mások, így erről a google keresőben több jó írást is találhattok. A témában ajánlom figyelmetekbe Kovács Attila blogbejegyzését, amit nehéz lenne überelni.

Néhány tévhit a Mont Blanc-ról

„Tornacipőben” is könnyűszerrel fel lehet jutni a csúcsra: az ilyen és hasonló megállapításokat tartalmazó blogbejegyzések, élménybeszámolók megtévesztőek lehetnek, és némelyik hitelessége is hagy maga után némi kívánnivalót.
Emellett ne mérjük magunkat Kilian Jornethez és Németh Csabához. Az ő teljesítményüket komoly felkészülés és logisztika előzte meg, több éves alpinista múltjukról nem is beszélve.
Azért sem érdemes magunkat egy blogbejegyzés ismeretlen írójához hasonlítani, mert sok esetben az már nem derül ki az írásból, hogy hanyadik próbálkozás volt, milyen hegymászó múlttal rendelkezik vagy milyen felkészülés előzte meg a csúcs „könnyűszerrel” történő megmászását. Az is lehet viszont, hogy egyszerűen csak melléjük szegődött a szerencse.

A megfelelő időpont kiválasztása

Miután fizikálisan és mentálisan (azaz a fentebb ajánlott írásnak megfelelően) felkészültünk, és emellett megvan a szükséges ruházatunk, felszerelésünk és társunk is (egyedül soha ne induljunk el a gleccseren!), akkor kezdjük el a túra szervezését.
Az elmúlt kb. 15 év tapasztalata alapján augusztusban - a nagy meleg miatt - nem célszerű elindulni. Az utóbbi évek ezen időszakában a balesetveszély miatt többször le volt zárva a Gouter-út, és bezárt a Gouter menedékház is. De volt példa arra is, hogy hetekig zárva volt az összes Mont Blancra vezető út. Szeptember első felében kevesebben vannak és az időjárás is stabilabb, viszont hűvösebb van, és a nappalok is rövidebbek, így az utolsó fogaskerekű is kb. 1,5 órával korábban indul le a hegyről (ezt a túra szervezésekor érdemes szem előtt tartani!). Mindezek figyelembe vételével június vége és július a jó választás! Én személy szerint mégis a szeptembert preferálom.

A következő részben egy féltve őrzött apró „kulisszatitkot” szeretnék elárulni, amit a túraszervező cégek azért nem tesznek közzé, hogy ne legyen érdemes megkerülni őket.

Készítette: Farkas Zsolt, 2016. április 13.

Ha még nem tetted volna meg, olvasd el az írás első részét!

Hasznos tanácsok Mont Blanc mászóknak

Mont Blanc "akklimatizációval"

img_5713.JPG

Vélhetően kevesen tudjátok, hogy a francia UIAGM vezetők által Mont Blancra vezetett túrák kb. 90 %-át előzetes "akklimatizációs mászás" előzi meg. A komplett programok kb. 6 naposak (ebben az utazás nincs benne). Dióhéjban: a Mont Blanc mászás előtt felmennek egy 3000 méter körüli házba aludni, megmásznak egy 4000 méteres csúcsot és Chamonix-ban pihennek, majd ezután indítják a Mont Blanc mászást. A csúcsmászás (Gouter út) előtti napon a Tete Rousse menedékházban (3167 m-en) alszanak és a mászást követően is oda érkeznek vissza, vagy a másik verziójuk, hogy egyből a Gouter házba (3835 m-re) mennek fel, majd másnap a csúcsra úgy, hogy elérik a lefelé tartó felvonót. Ebben a verzióban a mászás napján már lent vannak Chamonix-ban. 
Az akklimatizáció a körülményekhez (magasság, felszerelések használatának ismertetése, gyakorlás, stb.) történő alkalmazkodást jelent, hogy nagyobb legyen az esély a feljutásra. A kinti vezetős túrák statisztikája szerint, ha az ügyfelek mindenféle téren felkészültek arra, hogy elérjék a hőn áhított csúcsot, a siker valószínűsége akkor is "csak" 70%. A mászók 30%-a ugyanis a rossz időjárási körülmények miatt nem jut fel. Összegezve esetünkben az akklimatizáció szó nem tévesztendő össze az expedíciós mászások során használt szóval. Tengerszinten élő nép vagyunk, a hosszú utazás is fárasztó, így nagyobb az esély a feljutásra, ha picit több időt szánunk rá.

Forrás: hegyivezetes.hu

img_5661.JPG

img_5675.JPG

p1020658.JPG

img_5705.JPG

img_5702.JPG

img_5698.JPG

img_5689.JPG

Fotók: Farkas Zsolt

Ez a bejegyzés folytatódik:

Hasznos tanácsok Mont Blanc mászóknak II.
Hasznos tanácsok Mont Blanc mászóknak III.

Versenyfutás az idővel

Statisztikai adatok szerint a lavinaáldozatok 30%-a a sérülésekbe hal bele, beleértve a betemetetteket és azokat is, akik nem kerültek a hó alá. Azok közül, akik nem szenvednek halálos sérüléseket, a lavina túlélési esélye 90%-os, ha a mentés 15 percen belül megtörténik. A betemetett áldozatok többsége ugyanis a következő 20 percben fulladás miatt életét veszti. A túlélési esély tehát az első 15 perc elteltével drasztikusan csökkenni kezd. 30 perc elteltével már csak 40%-os, 60 perc elteltével pedig 30%, 2 óra elteltével viszont már 10%-nál is kevesebb esély marad arra, hogy túlélőt találjanak a hó alatt.

untitled2.jpg

A fenti adatok azért is elgondolkodtatóak, mivel az Alpokban a helikopteres mentés átlagosan csak a riasztás utáni 45. percben képes a helyszíni tevékenységre, vagyis akkor, amikor a túlélési esély már csak 35-40%-os!

Ha tehát bekövetkezik a hóomlás, ne induljunk segítségért! A legfontosabb maradni és menteni! Amennyiben többen tartózkodnak a helyszínen, egy személy azonnal hívjon segítséget (mobilon 112, stb.), a többiek pedig ezzel egyidejűleg azonnal kezdjék el betemetett társuk keresését, majd kiásását a hó alól!

A mentés eredményességét vizsgálva néhány nemzetközi szakmai szemináriumon megkísérelték megállapítani, hogy egy ember mennyi idő alatt távolít el 1 köbméter havat, hogy elérje az áldozatot. A kísérlet szerint ekkora hómennyiség átmozgatásához:

  • lapáttal 10-15 perc,
  • snowboarddal 25-30 perc,
  • sítalppal 60 perc,
  • kezünkkel kesztyűben kb. 2,5 óra,
  • kesztyű nélkül pedig akár 3 vagy 4 óra is szükséges.

lavina.jpg

Összegezve tehát: túlélési esélyeink megnövelése érdekében téli túráinkon elengedhetetlen, hogy az elsősegély csomagon kívül lavinaeszközök (lavinadetektor /pieps/, lavinaszonda, lavinalapát), bivakzsák, mobiltelefon és fejlámpa mindig legyen nálunk! Emellett ne feledkezzünk meg a megfelelő használatukhoz szükséges ismeret elsajátításáról sem. A gyorsaság életet menthet!

A témában felhasznált források:
Kurt Winkler - Hans-Peter Brehm - Jürg Haltmeier: Hegymászás télen (Cser Kiadó, 2010)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Lavina
http://www.sicurinmontagna.it/
Ábrák: http://www.sicurinmontagna.it/

Készítette: Farkas Zsolt, 2013. november 24.

Ha kedvet kaptál a mentés gyakorlatban történő elsajátítására, akkor itt megtalálod a következő lépést

A hágóvasak és jégcsákányok karbantartása 2. rész

Hágóvasunk fogainak kopását úgy késleltethetjük a legjobban, ha nem használjuk sziklás terepen. A viccet félretéve, amennyiben a mászó terep jellege és a hóviszonyok azt nem kívánják meg, ne legyünk lusták levenni. A sziklán való közlekedés ugyanis hatványosan koptatja a fogak hegyét.

Mivel hegymászó felszerelések javítására szakosodott szervizekről nem tudok (a külföldi kölcsönzők is inkább lecserélik a régi technikai felszereléseiket), ezért kénytelenek vagyunk magunk elvégezni a javítás és karbantartás műveleteit, melyekhez a 15 évvel ezelőtt megjelent, de még mindig aktuális oktatókönyvben leírtak nyújtanak segítséget:

A szerszám élének megőrzése

A hágóvasnak és a jégszerszámoknak van egy közös tulajdonsága: ha életlenek, hatástalanok és veszélyesek.

Az életlen hegyeket nehezebb a jégbe ütni, mint az éleseket, és ami még rosszabb, összetörik a jeget, megcsúsznak, majd kiesnek.

Élezzük meg őket, amikor már látjuk, hogy kezdenek életlenné válni, még mielőtt tompábbak lennének. Egy élet sokkal könnyebb kijavítani, mint újat készíteni.

Az élezéshez kétfajta reszelőt használjunk. Egy 15 cm-es laposreszelő megfelelő a hágóvas fogaihoz és a szerszám éleihez. A másik legyen egy háromszög alakú fűrészfogreszelő, amelyet az elülső fogak élesítésére használunk.

Ne használjunk köszörűt. Túl sok fémet távolít el szerszámainkról, a csőrt felhevítheti, így csökken szerszámunk keménységi foka.

A szerszámok élezése alapvető fontosságú. Itt ugyanazt a módszert alkalmazzuk, mint hűséges bicskánk esetében. Élezésnél a lehető legkevesebb fémet távolítsunk el a szerszámról.

Jégfejszénk és jégkalapácsunk pengéje duplán sarkított. Mindkét oldalt egyenlően reszeljük, és igazodjunk az eredeti szöghöz. Lassan haladjunk, és minden második húzás után ellenőrizzük a szöget. Legyen jó éles, de ne papírvékony, különben eltörik.

A csőr felső része is szorulhat élezésre, ez azonban a csőr konstrukciójától függ. A legtöbb jégcsákánynak szögletes, tompa felső éle van, amit soha nem kell megélezni, de csaknem minden technikai eszköznek jót tesz, ha a felső él első 10-12 cm-ét megélesítjük. Így a csőr vékonyabb lesz, aminek következtében minimális töréssel és erőfeszítéssel hatol a jégbe, ami megkönnyíti kivételét.

Vannak „ragadós" csőrök, amelyeket rendkívül nehéz kiemelni, akármilyen könnyedén is helyezzük őket a jégbe. Érdemes ezeknek a csőröknek a fogait megélezni. Legyünk azonban óvatosak. Csak egy kicsit fenjük meg a fogakat, majd teszteljük le egy jégbulderezés alkalmával. Reszeljük tovább a „ragadós" fogakat, majd ismét próbáljuk ki.

Élezzük meg hágóvasunk oldal- és elülső fogait, amennyire szükséges. Legyünk óvatosak, és az eredeti szöget tartsuk meg, mivel ezt pontosan választották ki az elülső fogak alakzatához."

Forrás: Magyar Hegymászó Oktatók Egyesülete, Hegymászás oktatókönyv II. rész (1997)

50940d3f387d48_48532536.jpg

Fotó: Petzl jégcsákányom csőre

A fenti leírtak nagyon hasznosak, azonban azt javaslom, ha valaki nem „ezermester" beállítottságú, és/vagy még nem csinált ilyesmit, először nézze meg, hogyan csinálják mások, keressen ismeretségi körében olyat, aki már végzett efféle karbantartást. Ennek hiányában iratkozzon be a hámori jégmászók által tartott jégmászó tanfolyamra, ahol a jégszerszámok élezése a tananyag részét képezi, így azt el tudja sajátítani :)

Ha már túl sokat volt reszelve jégcsákányunk pengéje vagy hágóvasunk fogai, akkor megérettek a cserére. Elhanyagolt, nagyon kopottá vált hágóvas fogakat képtelenség az eredeti szögnek megfelelően megreszelni, így az szintén cserére szorul.

Amennyiben hágóvasunkat karbantartást követően hosszabb időn keresztül nem használjuk, a további rozsdásodás elkerülése érdekében a fém részeket fújjuk le szilikon sprayvel, majd töröljük át egy ronggyal. Ezzel egyidejűleg a jégcsavarokat is átfújhatjuk, ugyanis a szilikonnal befújt jégcsavar belsejébe nem fagy bele a jég! :)

Tipp: A Petzl Griptape-pel stabilabb markolatot alakíthatunk ki a szerszám nyelén (19 mm szélességű és 1 m hosszúságú szalag egy jégcsákányhoz elegendő), amely így biztonságosabbá teszi a jégszerszám vagy csákány tartását, ezáltal pedig fokozza a teljesítményt, mivel nem engedi megcsúszni a kezünket, és a hideg ellen is véd.

Ha még nem tetted volna meg, olvasd el az írás első részét!


Készítette: Farkas Zsolt, 2012. november 02.

A hágóvasak és jégcsákányok karbantartása 1. rész

Vége a nyári alpesi mászószezonnak. Sokan ilyenkor elteszik technikai felszerelésüket, és csak nyáron veszik ismét elő, de vannak, akik télen és téli körülmények között sem hagyják abba a hegymászást. Akármelyik kategóriába is tartozol, e késő őszi hónapban saját biztonságod érdekében szakíts egy kis időt a technikai felszereléseid állapotának ellenőrzésére, és szükség esetén karbantartására. A hibás felszerelés ugyanis veszélyeztetheti a mászás biztonságát, így a testi épségedet is, emellett, ha időben észreveszed és kijavítod az apró hibákat, felszerelésed hosszabb ideig fog szolgálni.

A lábbeli ápolásáról, a ruházat tisztításáról és impregnálásáról jóval több helyen lehet olvasni, mint a technikai felszerelések karbantartásáról, amelyről még az itthon hozzáférhető legújabb hegymászó szakirodalom sem publikál. Valószínűleg azért, mert a mai fogyasztói társadalomban egyszerűbb cserélni a kopott, hibás eszközöket, pedig a legtöbb ismert gyártó az általa forgalmazott hágóvasakhoz, jégcsákányokhoz különféle kiegészítőket és pótalkatrészeket (pl. csuklóhevedert, markolatborítást, csavarokat, szegecseket, heveder szettet, hótapadásgátló lapokat, jégmászó hágóvasakhoz cserélhető első fogat, vagy a kopásnak jobban kitett komplett első részt /pl. Petzl Dart, Darwin/, némelyik jégcsákányhoz többféle csőrt, kapa fejet és kalapács fejet) is kínál, így ezek igény szerint cserélhetők vagy eltávolíthatók. Az itt felsorolt „alkatrészek" többsége ugyanakkor a hazai kereskedőknél csak elvétve kapható, illetve jobb esetben megrendelésre lehet beszerezni.

A hágóvasak és jégcsákányok karbantartásának első és legfontosabb mozzanata, hogy közvetlenül használat után – de legkésőbb használatbavétel előtt – távolítsuk el róluk a szennyeződést, szárítsuk fel a nedvességet és szemrevételezzük eszközeinket. Mindezt pedig azért kell még otthoni körülmények között elvégezni, mert nem éppen felemelő érzés a hegyen szembesülni azzal, hogy nem megfelelő a felszerelésünk, mert javításra szorul.

Amennyiben a fémrésze(ke)n szemmel látható, jelentős sérülés (nem karcolás) keletkezett (durva példával illusztrálva ilyen lehet, ha nagyobb magasságból leejtjük eszközünket, és sziklára esik), akkor csere szükséges. Bár ilyesmi igen ritkán szokott előfordulni, ha mégis megtörténik, viszont eszközünkön nem látszik sérülés nyoma, a fém belsejében még mikrorepedések keletkezhetnek, amelytől az anyag szakítószilárdsága rendkívüli módon gyengülhet, ezért ez esetben is javasolt megválni eszközünktől.

A hágóvasakon érdemes megvizsgálni a csatok állapotát és a hevedereket, nincsenek-e kirojtosodva vagy elnyíródva, meg kell nézni, hogy rögzítő rendszere megbízhatóan tartja-e a lábat, valamint ellenőrizni kell a csavarok, szegecsek állapotát is, nincsenek-e kilazulva, nem szorulnak-e cserére.

Különös figyelemmel vizsgáljuk meg a hágóvashoz tartozó, hó megtapadását gátló (gyártótótól függően: Petzl-nél ANTISNOW talpnak, Grivel-nél Antibott-nak, Black Diamond-nál ABS lemeznek is nevezett) lapokat, mivel ezek a lapok akadályozzák meg talpunk alatt a hó megtapadását, így komoly igénybevételnek vannak kitéve.

A Petzl típusú hágóvasaknál (pl. Petzl Vasak, Sarken, Irvis) ezek a hó megtapadását gátló lapok általában csavarral vannak rögzítve, ami - véleményem szerint - nem a legjobb megoldás, mivel a csavarok használat közben kilazulnak, majd kiesnek, így gyakran kell azokat pótolni. Ezeknél a hágóvasaknál célszerű sűrűbben, még az ANTISNOW talpak elhagyása előtt ellenőrizni a csavarok állapotát.

50cc96c595a227_43318643.jpg

Petzl ANTISNOW

Vannak olyan kialakítású hótapadásgátló lapok (pl. Grivel G12), melyek apró fülekkel vannak rögzítve a hágóvas aljához. Ezeknél intenzív használat és hosszabb idő után (nekem 5 év elteltét követően) a fül letörhet, így viszont az Antibott lap nem látja el rendesen a funkcióját, hiszen a hó alámegy. Mindezt észlelhette a gyártó is, mert az új G12 típusú hágóvasak Antibott lapjairól már elhagyták ezeket a fülecskéket, és a lapok szegeccsel vannak rögzítve a hágóvashoz.

50940d66cf40a8_57972631.jpg

Grivel Antibott

A meghibásodott és használhatatlanná vált hótapadásgátló lapokat pótolni lehet, hiszen minden gyártó forgalmaz a hágóvasaihoz megfelelő lapokat, igaz borsos áron. Kézügyességünktől függően apró javításokat magunk is elvégezhetünk rajtuk, egy jó cipészmester ugyanakkor csodákra képes (nekik ugyanis speciális szerszámaik vannak a szegecsek és fülek rögzítéséhez: a Grivel Antibott lapomra cipész rakott új fület, a Salewa hágóvasaim hevederére pedig új szegecseket).

50940d5beb19a2_97324943.jpg

Megviselt hágóvas 

Vannak hágóvasak, amelyeket a gyártó(k) (pl. AustriAlpin) hótapadásgátló lap nélkül hoznak forgalomba. Ezeket a lapokat külön kell megvásárolni a hágóvashoz, de némelyik annyira egyszerű kialakítású, hogy egy megfelelő szilárdságú anyagból magunk is el tudjuk készíteni.

50cc969f1e62a0_64465798.jpg

AustriAlpin hótapadásgátló lap 

Tipp: Vágjunk vastag műanyag lapokat mindkét hágóvas méretére, fúrjunk rájuk lyukakat, majd az így elkészített lapokat dróttal erősítsük hágóvasunkra. Nem elegáns megoldás, de olcsó, és jól működik.

A hágóvasak és jégcsákányok többségét havas-jeges-sziklás terepre tervezték, és rendkívül strapabíró ötvözetből készítik. Használat során azonban a hágóvasak fogai és a jégcsákányok csőre is kopik. Ha viszont életlenek, akkor hatástalanok, és ebből adódóan ránk nézve veszélyesek lehetnek.

Emellett a legtöbb jégmászó eszköz csőrén a gyártók csak alapélezést végeznek, az adott viszonyoknak vagy speciális igényeknek megfelelő végleges, precíziós élezést pedig a mászókra bízzák.

Hogyan őrizzük meg szerszámaink élét?

Hogyan és mivel élezzük és hegyezzük meg hágóvasunk fogait? Hogyan élezzük meg jégcsákányunk csőrét?

Ezekre a kérdésekre a választ a következő részben olvashatjátok.


Készítette: Farkas Zsolt, 2012. november 02.

Csúszásgátló cipőre

Azon túrák alkalmával (mint például őszi Magas-Tátra gyalogtúra vagy az Annapurna trekking), ahol hágóvasra általában nincs szükség, azonban előfordul, hogy gumitalpú cipőnkben már csúszkálunk, éppolyan hasznos lehet egy cipőtalpra szerelhető csúszásgátló, mint a járművek gumiabroncsaira a hólánc. Mi erre a célra a Snowline Spikes Chainsen Light és Spikes Chainsen Pro termékét ajánljuk.

A mindössze 210 gramm súlyú (Light változat) csúszásgátló használata kifejezetten jeges utakon vagy keményre döngölt, csúszós havon ideális futáshoz, gyalogláshoz, túrázáshoz, vagy akár léki horgászathoz is. A csúszásgátló láncai és 1 cm-es tüskéi rozsdamentes acélból készülnek, gumija (Hi-Tech Elastomer) pedig akár -60 fokban sem fog cserbenhagyni. A hólánc, amely négyféle méretben kapható, minden cipőre (városi, sport-, vagy túrabakancsra) kiválóan illeszkedik, és emellett gyorsan fel- és levehető. Nem hagyható ugyanakkor figyelmen kívül, hogy a hágóvasat nem helyettesíti, azzal nem egyenértékű, ezért hegymászásra nem használható.

13793r_2.jpg

Megvásárolható: a Nomádban és a Bergfuchs Webshop-ban.

Lejegyezte: Farkas Zsolt 

 

A téli túrázás szubjektív veszélyei (az emberi tényezők) 3. rész


magas-tatra_1.jpg

Lavina a Magas-Tátrában (Fotó: Farkas Zsolt)

Az objektív veszélyforrásokat tőlünk függetlennek, a szubjektíveket elsősorban tőlünk függőnek mondjuk. Azonban vannak bizonyos objektív veszélyek, amelyek előre láthatóak, pl. egy mozgó kőtömb egy szakadékban, vagy a jól látható gleccserhasadékok...

• Hogyan csökkentsük a kockázatot a lehető legkisebbre?

Ha hegyi sportokat űzünk, tudatosan bizonyos kockázatot vállalunk. Teljes biztonságban csak akkor lehetünk, ha a hegymászásról teljesen lemondunk.

Nagyon fontos a személyes hozzáállás. Ha a hegyi sportot elővigyázatosan és visszafogottan végezzük, a vállalt kockázat viszonylag kicsi, azonban azt vakmerő magatartással, tudatlansággal jelentősen megnövelhetjük.
Ne keverjük össze a nehézséget a veszéllyel! A nehézségeket ugyanis megtanulhatjuk legyőzni, de a veszély továbbra is fennáll.
Próbáljuk a nagy kockázati tényezőket, azaz az olyan eseteket minimalizálni, ahol nagy a valószínűsége, hogy jelentős károk keletkezhetnek (halál, rokkantság).
Mi a legrosszabb, ami történhet? Például, ha a ködben egy gleccserhasadékba zuhanunk, miközben a kötél a hátizsákunkban van, vagy az, ha az egész csoportot elsodorja a lavina, és senki sem tud segítséget hívni.

• Hogyan készüljünk fel a téli túrákra?

Minden túra információgyűjtéssel kezdődik, a túraprogram, az útvonal és a megfelelő időpont kiválasztásával, valamint a résztvevők szervezésével. Tájékozódunk az útvonalról és annak időigényéről, a környezeti viszonyokról, az aktuális időjárás- és hóviszonyokról, továbbá a résztvevőkről.

Tipp: Napjainkban az internet megkönnyíti ezt a feladatot, hiszen nagyon jó oldalak vannak, amelyeken tájékozódni lehet az aktuális lavina- és hó-helyzetről, megtekinthetjük a webkamerák képeit, stb. Ha mégsem lennénk biztosak a dolgunkban, akkor célszerű megkeresni a túracélpontunkhoz legközelebb eső menedékházat vagy a hegyi mentők bázisát, akik a legpontosabb információval tudnak szolgálni az aktuális helyi környezeti viszonyokról.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy túra kimeneteléért általában a túra szervezője a felelős, illetőleg az a személy, aki a legtapasztaltabb hegymászó, és akit a csoport elfogad irányítónak. Ezért minden túra előtt tisztázni kell a vezető személyét és szerepét, aki a teljes felelősséget viseli, és meghozza a döntéseket.

Emiatt különösen fontos mérlegelni a résztvevők összetételét, hogy kikkel indul el az ember túrázni. Az a legideálisabb összetétel, ha a társaság tagjai korábban már többször túráztak együtt, így ismerik egymás képességeit is. Ha azonban a résztvevők még nem voltak közösen túrázni, az több rizikótényezőt foglal magában, és kockázatosabbá teheti a túra kimenetelét. Így például kockázatot jelentenek a nem egyforma fizikai felkészültséggel, technikai tudással, tapasztalattal rendelkező emberek, vagy a szükséges felszerelések hiánya.

A csoporton belüli egymáshoz történő alkalmazkodás a túra sikerének egyik legfontosabb tényezője. Emellett a jó tervezés az élménydús és sikeres hegymászás kulcsa, amely számos veszélyes helyzettől és szenvedéstől óv meg.

• Hegyi vezetővel vagy nélküle vágjunk neki?

A hegyi vezető dolga a csoport vezetése. Jogi szempontból nézve ő az, aki kötelezettséget vállal aziránt, hogy megvédi a csoportot a túlzott kockázattól. Aki csoportot vezet, az erkölcsileg odakötődik, és garantálnia kell a résztvevők testi épségét, érzelmi és szociális biztonságát. A vezető feladataihoz tartozik: a szervezési és biztonságot érintő feladatok meghatározása és elvégzése, az információgyűjtés, a döntéshozatal és a döntés megindokolása, valamint neki kell reagálnia a résztvevők problémáira és kérdéseire, probléma esetén pedig beavatkozni.

Vezetős mászások
Ebben az esetben a mászók hegyi vezetőt fizetnek meg a magas színvonalú irányítás érdekében. A professzionális vezetők teljes mértékben felelősséget vállalnak a csoportjukért, a kliensek helyett hozzák a döntéseket és felelősek a biztonságukért. Az ő feladatuk, hogy elősegítsék a csapat számára a cél biztonságos elérését.

Amennyiben hegyi vezetőt fizetünk meg, a kiválasztás tekintetében legyünk nagyon körültekintőek, mert itthon ez a tevékenységi kör nincsen kellően leszabályozva, amely azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek jó túravezetőink.

Amennyiben pénztárcánk és nyelvtudásunk engedi, célszerű a túracélpontunk térségében tevékenykedő UIAGM képesítéssel rendelkező hegyi vezetőket igénybe vennünk. Ők többéves hegyi vezető képzésen vesznek részt, amely nemzetközileg elismert képesítést nyújt számukra, a hegymászást oktathatják is, és emellett ők ismerik a legjobban azt a térséget, ahol tevékenykednek. Tudomásom szerint Magyarországon élő magyar nem rendelkezik ilyen képesítéssel. Ez is egy szakma, ezért az, hogy valaki jó hegymászó, még nem jelenti azt, hogy vezetőnek is jó.

A legálisan működő túravezetéssel foglalkozó cégek esetében érdemes megnézni a referenciákat, hogy jártak-e az adott térségben, mennyire ismerik azt, továbbá a túravezetők személyét és baleseti statisztikájukat, hiszen az életünk függhet egy esetlegesen rossz választástól.

Vezető nélkül
Ha vezető nélkül vágunk neki a túrának, akkor több időt vesz el tőlünk a túratervezés, illetőleg maga a program is (beszállás keresése, esetleges eltévedés, stb.), valamint a kellő tapasztalat hiánya miatt fölösleges kockázatot vállalunk. Emiatt kevesebb az esély a sikerre, a cél elérésére, és jóval nagyobb a kockázat, mintha a térséget jól ismerő vezetővel mennénk. A végén pedig lehet, hogy gazdasági szempontból is az olcsóbb túra lesz a drágább, mivel többször ki kell utaznunk a térségbe ahhoz, hogy feljussunk a hőn áhított csúcsra.
E szempontból a hegyi vezetőktől se várjunk csodát, ők ugyanis rossz időjárási körülmények között nem indulnak el, mivel a legfontosabb számukra a résztvevők biztonsága. A hátukon sem fognak felvinni senkit, vagyis fizikálisan nekünk is ott kell lenni, hogy fel tudjanak minket vezetni egy csúcsra, ha már fizettünk érte. Mindezért tehát ne kérdőjelezzük meg a vezető döntéseit, még ha számunkra nem tetszőek is, mert azok a mi biztonságunk érdekében születnek. A vezetőnek időnként népszerűtlen döntést is kell hoznia, pl. visszafordulni a csúcs alól, vagy megváltoztatni a célt. Aki egy túrát megrendel, vagy egy hegyi vezetőt kifizet, az haza is szeretne térni, mégpedig egészségesen. Aki pedig - tekintet nélkül a kockázatra - feltétlenül fel akar menni a hegyre, az egyedül is megteheti.

• Milyen felszerelést vigyünk magunkkal?

Ruházat
Fontos, hogy a hegymászó ruházat védjen minket a hidegtől, széltől és víztől, továbbá az izzadságot is vezesse el. Legyen kényelmes, könnyű és jó minőségű. Célszerű rétegesen öltözködni, hogy öltözékünket a körülményeknek megfelelően változtathassuk. Emellett a külső réteg lehetőleg legyen jól látható színű. Kesztyűből érdemes tartalék párat vinni arra az esetre, ha a használt nedvessé válna, vagy elfújná a szél. Ezen kívül téli túráinkon se maradjon otthon a napszemüveg és a fényvédő krém.

Túrafelszerelés
Hátizsákból a hétvégi túrákhoz ideális méret a kb. 35 l-es, ha pedig hálózsákot is viszünk magunkkal, akkor a 45 l-es. Nagy hidegben a termosz jó szolgálatot tesz, egyébként egy pille palack is megfelel.

Érdemes a súlyra odafigyelni. Minél kevesebb dolgot viszünk magunkkal, annál kevésbé fáradunk el, és így nagyobb távokat tudunk megtenni. Ha hirtelen elromlik az idő, kisebb súllyal gyorsabban tudunk haladni. Természetesen a legszükségesebb dolgok nem maradhatnak ki a zsákból, de törekedjünk a lehető legkisebb súlyú, és a mászáshoz szükséges minimális felszerelésre.

Télen a mély hó miatt általában túrasível, vagy hótalppal tudjuk leginkább megközelíteni a kiválasztott célpontunkat. Jó, ha van nálunk túrabot, sisak, csákány, hágóvas, kamásli, beülő, kötél, hevederek, kötélgyűrűk, karabinerek és néhány jégcsavar. Természetesen ezek használata és mennyisége is függ a kiválasztott útvonaltól.

Nagyon fontos! Hímer József hegymászó oktatóm szavait idézve: „a hegyen nincs értéke a felszerelésnek". Ha jön egy hirtelen vihar, nem szabad bajlódni a felszerelések falból, jégből történő kiszedésével (ha csak nem szükségesek a további lejutáshoz), hanem bent kell hagyni, és a lehető leggyorsabban védett helyre menekülni. Másnap, ha javul az idő, vissza lehet menni értük.

Téli túráinkon az elsősegély csomagon kívül lavinaeszközök (lavinadetektor /pieps/, lavinaszonda, lavinalapát), bivakzsák, mobiltelefon és fejlámpa mindig legyen nálunk! Ugyanakkor nem az a fontos, milyen lavina jeladót (készüléket) használunk, hanem az, hogy ismerjük a kezelését.
A légzsák használata ugyan nem véd meg minket a zuhanástól, de több esélyünk van arra, hogy ha elsodort minket a lavina, a felszínen maradjunk. 

Íme néhány óvintézkedés, amelyeket célszerű betartani:

- A hegyhátak, gerincek biztonságosabbak, mint a teknők, katlanok.
- Kerüljük ki a friss, szélfútta hó-felhalmozódásokat.
- Meredek hegyoldalban a széleken mozogjunk, és lehetőleg a felső részüknél keresztezzük, hogy ezáltal is csökkentsük az esetleges betemetés mélységét.
- Kerüljük a gyenge pontokat, mint pl. az egyedülálló sziklatömböket vagy bozótost.
- Vigyázzunk, amikor kevés hóval takart területről megyünk át hóban gazdagra, ott különösen könnyen elindíthatunk egy hótáblát.
- Csináljunk oszloptesztet (ún. „ kompressziós teszt").
- Vegyük figyelembe a napszakok szerinti hőmérséklet-változást és napsugárzást,
a hegyoldalak fekvését és a lejtők dőlésszögét.
a terepformákat, és a szél irányát.
- Induljunk a túrára a lehető legkorábban, mivel a déli-délutáni órákra a hóviszonyok a hegyen egyre veszélyesebbé válhatnak.
- Gyorsabb mászással rövidebb ideig tartózkodunk a veszélyes területen.
- Kritikus helyeknél készítsünk nyomot lábbal vagy csákánnyal.
- Időben vegyük fel a hágóvasat.
utban_a_zoldtavi-csucsra.jpg

Útban a Zöld-tavi-csúcsra (Fotó: Farkas Zsolt)

A hegyet járók 90 %-a saját maga indítja el a lavinát, azaz az ember jelentős lavinaképző tényező.

Az ember többletterhelést jelent a hótakaró felületén, ezért a hótakarót kímélni kell:
- a terhelés csökkentéséhez tartsuk be az egymás közti távolságot (10 m felfelé menetben, 50 m lefelé),
- kerüljük a hirtelen terhelést (esés),
- biztos területen álljunk meg.

Objektív veszélyeknél (lavinacsatornában való áthaladás, lezuhanó jégdarab stb.) a nagy követési távolság megkönnyíti a menekülést vagy a mentést. Egyenként mindenkinél ugyanakkora a valószínűsége annak, hogy „rossz időben, rossz helyen" tartózkodik, ha van követési távolság, ha nincs.
A rossz látási viszonyok és a megnövekedett lavinaveszély kombinációja nagy elővigyázatosságot, önmegtartóztatást, és esetleg a túráról való lemondást követel.

Célszerű mobiltelefonunkban a térség hegyi mentőinek, menedékházainak, és nem utolsósorban hozzátartozónk (ICE) telefonszámát elmenteni.
Egyedül sose induljunk télen, magashegyen túrázni, és mindig legyen egy kívülálló harmadik személy, aki tud róla, hogy hol tartózkodunk.
A csapatban jó, ha van olyan személy, aki tisztában van a hegyi mentés (mentés hasadékból, lavina alól, stb.) alapjaival.
Továbbá fontos, hogy legyen a tevékenységnek megfelelő, érvényes balesetbiztosításunk.
tery-hago.jpg

Téry-horhos (Fotó: Farkas Zsolt) 

A cikksorozatot talán a következő gondolattal lehet a leghelytállóbban lezárni: Ha a hegyekben elkövetett tévedéseinkből okulunk, azzal kétségtelenül fejlesztjük ítélőképességünket. Ne feledjük azonban, hogy elkövetett hibáink a legjobb esetben is csak kis tévedések lehetnek, mivel a hegyek az igazi hibákat nem bocsátják meg. A legjobb tehát mások hibáiból tanulni...

Készítette: Farkas Zsolt, 2011. február 08.

A témában felhasznált és javasolt irodalom:

Hegymászás című oktatókönyv (2005., Földgömb 99' Kiadó és MAHOE)
Kurt Winkler - Hans-Peter Brehm - Jürg Haltmeier: Hegymászás nyáron (Cser Kiadó, 2010)
Kurt Winkler - Hans-Peter Brehm - Jürg Haltmeier: Hegymászás télen (Cser Kiadó, 2010)

Ha még nem tetted volna meg, olvasd el az első részt és a második részt!

A hegyek veszélyei, avagy mikor van szezonja magashegyi túráknak/mászásoknak 2. rész

• Miért ne menjünk decemberben a Grossglocknerre vagy a Gerlachfalvi-csúcsra?

Ősszel, az első hóesések után, még ha azok bőségesek is, a hó még nem eléggé alakult át ahhoz, hogy jó kötőanyagot alkosson, így ősszel és tél elején hasonló a helyzet az Alpokban található gleccserekkel, mint júniusban (rejtve maradnak a gleccserhasadékok, és nem minden esetben tartja meg a túrázót a hasadékot takaró hóréteg).
Ebben az időszakban a sziklák általában már nem szárazak, zúzmara képződik rajtuk. Az első havazások után a naposabb részeken a sziklákon megolvad a hó, így nedvessé válnak, majd később a hőmérséklet-csökkenés hatására vékony jégréteg képződik rajtuk, ezáltal még csúszósabbak lesznek.
A nem kellő mennyiségű hó még nem takarja el a nagyobb sziklákat, és a hóréteg sincs még kellően összeállva. Ebben az időszakban különösen igaz a mondás: a hó sokféle és változékony, ezért fontos megtanulni állapotának felismerését, keménységét, mélységét, stabilitását, és ehhez igazítani a mászásnál a megfelelő technikát, ami a fent leírtak miatt sokkal változékonyabb és időigényesebb. A Magas-Tátrában a biztonságos kötél- és biztosítástechnika az említett környezeti viszonyok és a terep miatt több szakaszon szinte lehetetlen vállalkozás. Nem tudunk megbízható biztosító- és rögzítő-pontokat kialakítani, így a rosszul biztosított vagy a biztosítás nélküli mászás igen kockázatossá válik.
gerlachfalvi-csucs.jpgA Kárpátok teteje: Gerlachfalvi-csúcs (Fotó: Farkas Zsolt)

„A „Hegymászóbalesetek Észak-Amerikában" c. jelentések szerint a hegymászóbalesetek leggyakrabban a következő okok miatt következnek be:

A leggyakoribb közvetlen okok:
1. Kiesés vagy megcsúszás a sziklán.
2. Megcsúszás havon vagy jégen.
3. Hulló kő, jég vagy bármi más.

A leggyakoribb közvetett okok:
1. Bekötés nélküli mászás.
2. Saját képességünk túlbecsülése.
3. Hiányos felszerelés vagy ruházat.
4. Elégtelen vagy egyáltalán el nem helyezett biztosítás.
5. Időjárás."

Decemberben az időjárás borongós és változékony sok friss hóval, így az még inkább kiszámíthatatlan, és a téli időszakban ekkor a legrövidebbek a nappalok, ezért hosszabb túrákra már kevésbé alkalmas. (A Gerlachfalvi-csúcs a Sziléziai háztól téli körülmények között oda-vissza optimális esetben kb. 9-10 óra.)
Télen hirtelen nagy mennyiségű hó eshet le, ami a hegyen történő mozgást megnehezítheti, ill. lehetetlenné teheti, a kialakult lavinaveszélyről nem is beszélve. A lavinák okozzák a téli balesetek több mint a felét!
Egy alpesi mondás szerint a "szél a lavinák építőmestere". Télen a szél nemcsak a havat sodorja, hanem az alacsony hőmérséklettel párosulva a hőérzetet is jelentősen rontja. Könnyen szenvedhetünk fagyási sérüléseket. Alacsony hőmérsékleten, szélben a kimerült vagy sérült személy különösen hajlamos a kihűlésre (hipotermia).
hoerzet_kalkulator.GIFHőérzet kalkulátor

Összegezve: télen hatványosan megnőnek az objektív veszélyek, amit sokan alábecsülnek.

Az objektív veszélyen a hegymászók a mászóúttal kapcsolatos veszélyt értik. A leggyakoribbak: sziklaomlás, lehulló kőtömb (mászócsapat által előidézett sziklaomlás), instabil hó, hópárkányok és jégesések, gleccserhasadék és -árok, kitettség (mennyit eshet egy mászó), nagy magasság hatása az emberi szervezetre, időjárás.

- Akkor mégis mikor menjünk?

Túraidény:
A Grossglockneren június végétől szeptember végéig, esetleg október elejéig. Március közepétől május közepéig csak túrasível vagy hótalppal érdemes nekivágni (Tipp: amikor a Stüdlhütte nyitva van).
A Gerlachfalvi-csúcson: a június-szeptember, valamint a február-április közötti időszak.
magas-tatra.jpg A Magas-Tátra áprilisban (Fotó: Farkas Zsolt)

A Magas-Tátrát méretéből kifolyólag sokan lebecsülik, és emiatt arányaihoz képest nagy számban szedi áldozatait. Eddig több mint ezren vesztették életüket a hegységben.

Tapasztalatom szerint a Magas-Tátrában a téli körülmények közötti túrázásra/mászásra a legjobb hónap az április, de a magasabban fekvő völgyekben még a május eleje is. A lavinák nagy része ekkorra már lejön, és a hó is nagyon jól össze van állva. A kuloárokban a firnhavas részeken kitűnően lehet ilyenkor haladni, élmény mászni.

A szóban forgó hegységekben a február és a március valamivel szárazabb, mint az előtte lévő hónapok. Ezt az időszakot kevés vagy tömörebb hó, stabilabb idő, hosszabb nappalok jellemzik.
Márciusban és áprilisban úgynevezett téli körülmények között túrázhatunk/mászhatunk, így nem kell lemondanunk a téli hegyjárás örömeiről, ami jó idő esetén fáradságainkért cserébe a legcsodálatosabb élményekkel ajándékozhat meg minket.
Azonban a téli körülmények közötti túrázást sem szabad lebecsülni, ugyanúgy be kell tartani a téli túrázás/mászás szabályait, de ha megfelelő időpontban/szezonban indulunk, akkor legalább már a kockázatot csökkentettük.

Javaslom, hogy mindenki, aki érdeklődik e – sokszor cseppet sem veszélytelen – sport iránt, saját biztonsága érdekében végezzen el néhány hegymászó tanfolyamot.

• Cégetek szervez-e decemberben hótalpas túrát?

A korábbiakban kifejtettek miatt az Alpokban és a Magas-Tátrában nem, a környező magashegyekben (Nagy-Fátra, Alacsony-Tátra) pedig azért nem, mert ilyenkor ezekben a térségekben - a ritka kivételektől eltekintve - még kevés a lehullott hó mennyisége egy jó hótalpazáshoz. Valójában az a tendencia, hogy decemberben ezek a térségek nem elég hóbiztosak.

Első hótalpas túránk januárban lesz. 

Remélem, sikerült a hegyek sajátosságaira és veszélyeire felhívnom a figyelmet. Komolyan véve ezeket, betartva a szabályokat, fokozatosan, kitartással és gyakorlott társak segítségével biztosan a legfantasztikusabb élményekben lehet részetek.
Egy túra ugyanis akkor mondható sikerültnek, ha nem történt baleset és mindenki elégedett. E tekintetben az lényegtelen, hogy milyen meredek volt a lejtő, milyen nehezen, milyen messze, milyen magasra ment az ember, és az sem fontos, hogy a menedékházba rekordidőben tértünk vissza.

Mindezt Mark Twight (Extrém hegymászás, 1999.) szavaival lehetne a legjobban visszaadni:
„Olyan hegymászóként, aki már nagyon sok barátot és partnert veszített el a hegyekben, másképp közelítem meg a hegyeket, mint az emberek többsége. Én úgy megyek oda, hogy túl akarom élni a túrát, és ezt már sikernek tartom. Egy új út vagy a csúcs megmászása már csak ráadás."

A következő részben a téli túrázás szubjektív veszélyeit (az emberei tényezőket) veszem górcső alá.
- Hogyan csökkentsük a kockázatot a lehető legkisebbre?
- Hogyan készüljünk fel a téli túrákra?
- Milyen felszerelést vigyünk magunkkal?
- Hegyi vezetővel vagy anélkül vágjunk neki?

Ezekre a kérdésekre a választ a következő részben olvashatjátok.

Készítette: Farkas Zsolt, 2010. december 17.

A témában felhasznált és javasolt irodalom:
Hegymászás című oktatókönyv (2005., Földgömb 99' Kiadó és MAHOE)
Kurt Winkler - Hans-Peter Brehm - Jürg Haltmeier: Hegymászás nyáron (Cser Kiadó, 2010)
Kurt Winkler - Hans-Peter Brehm - Jürg Haltmeier: Hegymászás télen (Cser Kiadó, 2010)

Ha még nem tetted volna meg, olvasd el az első részt!

A hegyek veszélyei, avagy mikor van szezonja magashegyi túráknak/mászásoknak 1. rész

Újra itt az ősz, leesett az első hó a Magas-Tátrában, és ezzel párhuzamosan egyre több, bajba került, felelőtlen turistáról hallani. A Tátra magasabban fekvő ösvényein november elsején - a természet védelme és a turisták biztonsága érdekében - életbe lép a szokásos téli zárlat, amely június 15-ig tart. Ez a dátum azonban nem jelenti azt, hogy a zárlat előtti hetekben a magasabban fekvő turistautak biztonságosan járhatóak a nyáron megszokott ruházatban és a kiegészítő hegymászó eszközök (csúszásgátló, hágóvas, kötél, stb.) használata nélkül. Ugyanakkor volt olyan év is, amikor november közepén még nyári viszonyok voltak a Magas-Tátrában, és a legmagasabban fekvő részeken sem volt hó és jég. Mielőtt tehát elindulunk, saját biztonságunk érdekében tájékozódjunk a kiválasztott túracélpontunk térségében uralkodó körülményekről és a várható időjárásról. A helyes döntés meghozatalához pedig talán segítséget nyújt 5 évvel ezelőtt készült, de ismét aktuálissá vált írásom.

A korábbi cikk: 

A következő gondolatok leírására az inspirált, hogy a közelmúltban elég sok hegymászó baleset történt decemberben, valamint az, hogy a túrázók gyakran hívnak fel tanácsot kérni, mikor induljanak el egy adott csúcs meghódítására.

Néhány konkrétan elhangzott kérdés a témában:

- Június első felében mennénk a Grossvenedigerre.  Jó-e az időpont?
- Decemberben szeretnénk menni a Grossglocknerre, vagy a Gerlachfalvi-csúcsra    a Magas-Tátrában. Van-e esélyünk a feljutásra?
- Cégetek szervez-e decemberben hótalpas túrát?

A fenti kérdésekre legrövidebben nemmel válaszolok, melyre az érdeklődők általában értetlenül reagálnak. Hogy válaszom egyértelmű legyen, az alábbiakban realizálom a feltett kérdésekre adott részletes okfejtést.

Ha az emberi tényezőkből indulunk ki, vélelmezzük, hogy a kérdezőknek megvan a megfelelő képzettségük, jártasságuk és felszerelésük ehhez a sporthoz, továbbá a magashegyi túrához/mászáshoz szükséges fizikai erőnléttel sincs gond, csupán a megfelelő tapasztalat hiányzik, hiszen ezért érdeklődtek. Emiatt a válaszok boncolgatásánál a továbbiakban az emberi tényezőkkel nem kívánok foglalkozni, bár azok kifejtése egy újabb cikkre is elegendő lenne.

A másik fontos szempont az időjárási körülmények, melyek miatt nagy a rizikó, és kicsi a valószínűsége a sikeres mászásnak. Nincs arányban a befektetett energia és a túlzott kockázatvállalás a kapott élményért cserébe.

Mindezek alól kivételt képeznek az „extrém" hegymászók, akik felkészültek és nagy tapasztalattal rendelkeznek. Ők azok, akik jól tudják, milyen feladatra vállalkoztak. Vannak viszont olyanok is, akik szeretik a túlzott kockázatvállalást és a gyötrelmeket, mivel ez okoz nekik örömöt. A kockázat vakmerő magatartással, tudatlansággal történő megnövelése esetén azonban, ha minden jól is megy, még nem bizonyíték arra, hogy minden biztonságos volt. Lehet, hogy egyszerűen csak melléjük szegődött a szerencse.

Én az átlag képességű hegyjárókkal foglalkoznék, akik a pozitív élményekért túráznak - szerintem nagy többségünk ide tartozik -, és azokkal, akik ésszerű határokon belül szeretik a saját korlátaikat feszegetni, de bizonytalanok az indulás időpontjának tekintetében.

Miért is ne menjünk június első felében a Grossvenedigerre?

A gleccsert még ilyenkor hóréteg borítja, így rejtve maradnak a gleccserhasadékok, emiatt nyár elején igen alattomosak.  A szűkebb, láthatatlan hasadékokat takaró hóréteg pedig nem mindig elég erős egy hegymászó súlyának megtartásához.

Az időjárás júniusban nem elég kiegyensúlyozott, nagyrészt csapadékos, felhős, így ha egy ködfüggöny ereszkedik a gleccserre, a hó és az ég egybeolvad határtalan fehérséget alkotva - elveszik a fent és a lent, a nyugat és a kelet -, mindez pedig a legvégsőkig próbára teszi az útkeresési gyakorlottságunkat.

img_4082.jpg

Felhős időben a Grossvenediger csúcsgerince (Fotó: Bobok Péter)

Ebben az időszakban az Alpokban a menedékházak többsége még zárva van, csak úgynevezett winterraum-ok  (téli szálláshelyek) üzemelnek  a menedékházak mellett vagy alatt.  A winterreaum-ban nincs személyzet, kevés a férőhely, csak ágyak és pokrócok vannak, valamint kályha tüzelővel bekészítve. A helyiek ezeket a házakat általában csak veszély (hirtelen megváltozott rossz időjárási körülmények) esetén szokták használni, ellentétben a kelet-európai hegymászókkal.

- Jó, de akkor mikor induljunk?

Túraidény: július elejétől szeptember végéig (Tipp: amikor a Defreggerhaus nyitva van :)).

Március elejétől május közepéig csak túrasível vagy hótalppal érdemes nekivágni.

defreggerhaus.jpg

Márciusi hótalpas túra, távolban a Deffreggerhaus (Fotó: Fortuna Zoltán)

- Miért ne menjünk decemberben a Grossglocknerre vagy a Gerlachfalvi-csúcsra?

Erre a kérdésre a választ a következő részben olvashatjátok.


Készítette: Farkas Zsolt, 2010. december 17.

Felhasznált irodalom:
Hegymászás című oktatókönyv (2005., Földgömb 99' Kiadó és MAHOE)
Francois Damilano, Claude Gardien: Hegyek (Megszállottaknak gyakorlati tanácsokkal) (2005., Alexandra)

 

 

Monte Rosa túraprogram

1. nap:
Egyéni kiutazás Magyarországról. (Budapest – Milano – Varallo – Alagna Valsesia: kb. 1100 km)
Találkozó az alagnai kempingben 19.00 órakor.
Az éjszakát a kempingben (sátorban) töltjük.

img_4186.JPG

Alagna városrészlet (Készült: 2008.07.22.)

2. nap:
Alagna – Gnifetti menedékház (3647 m)
Reggeli és sátorbontás után, kb. 10 órakor indulás Alagnából (1191 m) felvonóval a Passo Salati végállomásig (2971 m), mely kb. 1-2 óra, majd innen a Punta Indren (3260 m) érintésével kb. 4 óra a Gnifetti menedékházig (3647 m), ahol az éjszakát töltjük.

img_4188.JPG

Felvonóra várva (Készült: 2008.07.22.) 

img_4193.JPG

Passo Salati (Készült: 2008.07.22.)

 

uton_a_gnifetti_hazba.JPG

Útban a Gnifetti házhoz (Készült: 2006.08.08.)

img_8402.jpg

Közvetlenül a Gnifetti ház alatt (Készült: 2011.07.15.)

img_8405.JPG

Kíváncsiskodó (Készült: 2011.07.15.)

p1040910.JPG

Gnifetti menedékház (Készült: 2013.07.11.)

3. nap:
Gnifetti menedékház – Vincent-Pyramide (4215 m) – Balmenhorn (4167 m) – Gnifetti menedékház
Szintemelkedés: kb. 740 m, menetidő: kb. 5 óra
Szállás: a Gnifetti menedékházban, C.A.I.

img_4315.JPG

Távolban a Mont Blanc (Készült: 2008.07.24.)

piramide_vincent.JPG

A Vincent-Pyramide csúcsán, háttérben a Lyskamm-mal (Készült: 2006.08.09.)

balmenhorn.JPG

Balmenhorn (Készült: 2006.08.09.)

4. nap:
Gnifetti menedékház – Schwarzhorn /Corno Nero/ (4322 m) – Ludwigshöhe (4341 m) –Parrotspitze (4432 m) – Zumsteinspitze (4563 m) – Signalkuppe, Margherita menedékház (4554 m)
Szintemelkedés: kb. 1450 m, menetidő: kb. 8 óra
Szállás: a Margherita menedékházban, C.A.I.

img_4223.JPG

Schwarzhorn (Készült: 2008.07.23.)

img_4239.JPG

Schwarzhorn (Készült: 2008.07.23.)

img_4241_1.JPG

Dufourspitze, Zumsteinspitze, Signalkuppe (Készült: 2008.07.23.)

img_4243_1.JPG

A Signalkuppe a Margherita menedékházzal, előtérben a Parrotspitze csúcsgerince (Készült: 2008.07.23.)

p1040938.JPG

A Ludwigshöhe csúcsán (Készült: 2013.07.12.)

p1040950.JPG

A Parrotspitze csúcsán (Készült: 2013.07.12.)

img_4251.JPG

Zumsteinspitze (Készült: 2008.07.23.)

p1040980.JPG

A Zumsteinspitze csúcsán (Készült: 2013.07.12.)

img_4252.JPG

Panoráma a Zumsteinspitze-ről (Készült: 2008.07.23.)

img_4257.JPG

Már csak néhány lépésre van Európa legmagasabban fekvő menedékháza (Készült: 2008.07.23.)

p1040998.JPG

A Margherita menedékház a Signalkuppe csúcsán (Készült: 2013.07.12.)

5. nap:
Margherita menedékház - Gnifetti menedékház – Indren felvonó állomás, majd innen felvonóval lemegyünk Alagnáig.
Szállás: az alagnai kempingben.

img_4269.JPG

A Lyskamm északi fala, háttérben a Matterhorn (Készült: 2008.07.23.)

img_4274.JPG

Gleccser (Készült: 2008.07.23.)

img_4276.JPG

Lyskamm (Készült: 2008.07.23.) img_4301.JPG

Gleccserhasadék (Készült: 2008.07.23.)

img_4302.JPG

Gleccserhasadék (Készült: 2008.07.23.)

2012-06-29_14-04-07_465.jpg

Az új felvonóállomás az Indren-en (Készült: 2012.06.29.)

6. nap:
Sátorbontást követően Alagna Valsesiából egyénileg utazunk haza.

Ha kedvet kaptál a Monte Rosa programunkhoz, a további részletekért kattints ide!

Ha nem érzed magadat a túrához megfelelő fizikai állapotban, de nem szeretnél kimaradni az élményből, akkor számodra a program könnyített változatát, a Monte Rosa "light" - Spagetti túrát javaslom. 


Lejegyezte és fotók: Farkas Zsolt